A HIT KULTÚRÁJA, A KULTÚRA HITE

március 16. – április 6.

Hírös Agóra Kulturális Központ

Tavaszi Fesztivál tárlat 2020

Ha a művészettörténet korábbi időszakait szemléljük, látható, hogy hit és kultúra egykor még szerves egységben közösségi kultúraként jelent meg. Így volt ez egészen a középkor végéig, sőt még a reneszánsz és a barokk idején is, az európai kultúra alapvetően a keresztény értékrendre épült. Bár a reneszánsz idején már megjelent a világias szemlélet, kezdett előtérbe kerülni az egyéniség szerepe, az egyén önállósága. A felvilágosodás, az egzisztencializmus és a XX. századi magánmitológiák pedig végképp izolálták, szekularizálták a kultúra világát. Nincs közös világkép és az egyén maga dönti el, hogy milyen vezérelvek alapján építi alkotó tevékenységét. A hit kultúrája háttérbe szorult, a kultúra önmagában vetett hite viszont a végtelenségig növekedett. A vallás és az egyházak elveszítettek egy erős evangelizációs eszközt, a kultúrában, a művészetben pedig megkopott a lényeg, a szakrális tartalom, a közösségi jelleg, az alázat és egyúttal elveszítette szélesebb tömegbázisát is. Mert nem csak egyház és kortársművészet, de kortársművészet és a szélesebb befogadó közönség között is szakadék keletkezett. Polgárpukkasztás, tagadás, látványos blöffök, olykor üres gesztusok „színesítik” a kortársművészet gyakran divattendenciákat követő, homokra épített, roskadozó várát. A legkiválóbb alkotók persze a szomorú látlelet ellenére is tudnak remekműveket alkotni, ha csendben, felülemelkedve a modern Bábel zűrzavarain, figyelnek a belső hangra és önös érdekektől megszabadulva tisztán közvetítik a lélek üzenetét. Mert az „adományok különfélék, de a lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.” (Szt. Pál: 1 Kor 12,5-6) Ez ma az alkotó ember igazi feladata és felelőssége, és erre hívjuk a kiállítás résztvevőit is.

Látogatható: április 6-ig, között 10-16 óráig.